2009.03.05. (csütörtök)
Ma reggel 10-re mentünk be a központba, úgyhogy nem kellett elsietnünk a felkelést. Ennek ellenére majdnem sikerült lekésni az egyetlen buszt, ami 9 és 10 között jár errefelé. Mint már említettem, kint lakunk a farmon, ami leginkább egy haciendára emlékeztet. Erre felé sok ilyen van, csak egyik sem olyan nagy, mint a „miénk”. Reggel madárcsicsergésre, kakaskukorékolásra, és birka bee-getésre ébredünk. Szerintem sokkal jobb, mint városi forgalom zajára. Felkelünk, reggelizünk (este Manuela, mindenki „nagyija” készít nekünk csomagot) majd indulás a központba. Olga már várt ránk (Ő a koordinátorunk). Megbeszéltük mire van szükségünk az apartmanban (száraz étel, tisztítószerek stb.) majd ő elindult ezeket megtárgyalni az egyel magasabb beosztású főnökhöz. Eközben megtörtént a csoda. Életemben először használtam sikeresen a wi-fi-t a gépemen (vezeték nélküli internet). Mindenfajta beállítást félig angol, félig portugál utasítás szerint csináltam, és magam sem értem hogyan, de egyszer csak működött.
Apropó portugál szavak. Mivel az aktív nyelvórák csak jövő héten kezdődnek, mi nem tétlenkedünk. Állunk a buszmegállóban, és kérdezünk. Azt már meg tudjuk kérdezni portugálul, hogy mi ez? Hogy mondjátok portugálul, és mutogatunk. Ők meg (boldog –boldogtalan) vigyorogva mondja a szavakat. Nagyszerű. A központban a cuki kis értelmi fogyatékos tanítja nekünk a gyümölcsök neveit, egy másik (beszédhibás) kislány a színeket. Az étkezőben a konyhás kommentálja portugálul, hogy mit is eszünk, és addig nem adja oda a tányért, amíg 1szer legalább el nem ismétled. De ugyanez megy este vacsinál is. Mutogatunk, ők kórusban mondják. Ebben csak az a szép, hogy ez a nyelv nem olyan, mint pl. az angol vagy a magyar, hogy érted hol a szó eleje és hol a vége, hanem hangsúlyos és hangsúlytalan (elnyelt szóvégeket) hallasz. Nahh ezt próbáld utánozni! A boltban is nagyon szívélyesek velünk. Rögtön előkerítik az illetékes angolul beszélőt, vagy ha senki nincs, rajzolnak. Nagyon vicces, ugyanakkor hihetetlen jó érzés.
Ma voltunk a Dolce Vita nevű komplexumban, ahol a legfelső szinten lehet internetezni. (vezeték nélkül) Nekem sajna nem jött össze, szerintem a tűzfalam védi az ilyen jellegű kamikaze akcióktól magát, de azt a megmozdulást, amit miattam kerítettek, azt komolyan látni kellett volna. Majd hogy nem a vezérigazgató jött ki, hogy magyarázza, mit hogyan csináljak, próbáljak beállítani. A végén még ők kértek elnézést, hogy nem sikerült. A legjobb az volt, mikor elkezdték olvasni a magyar figyelmeztetéseket a gépemen (portugál akcentussal) és nagyon okos fejet vágtak hozzá. Jah és azt hiszik, hogy én majd mindezt le tudom fordítani. Valamennyire mondjuk elmondtam mit ír ki a gép, de kb. 2 napja még annak is örültem, ha megértették, hogy „szeretnék venni egy palack ásványvizet, várjatok meg!” Most meg rendszerüzeneteket kellene kommentálnom angol/portugál verzióban.
Nézelődés után visszamentünk a farmra, és épp időben értünk a vacsihoz. Mindenhez eszünk zöld salátát, amit nem mellesleg „fász”-nak ejtenek (gőzöm sincs hogyan kell írni) A sofőr, aki visz minket ide-oda le van döbbenve, hogy hétfőn jöttünk, és csütörtökön már megkérdezzük tőle portugálul, hogy hogy van, és mondjuk hogy köszönöm/szívesen stb.
Nagyon élvezem! Itt nem tudja rosszul érezni magát az ember! Nem hagyják! Gyönyörű hely, tele pálmafákkal és narancsligetekkel, és persze a már sokszor említett portugál emberekkel.
Remélem ilyen lesz a köv. fél év is, és akkor örök emlék marad, ebben biztos vagyok.
