Szép jónapot mindenkinek!
Hol is kezdjem? Kicsit lemaradtam, mert nem volt lehetőségem netezni, és ugyebár elkezdődtek a portugál nyelvórák. Házi feladat, szótanulás és társai. Nagyon élvezem. A tanárunk (lehet hogy már említettem) nagyon klassz csaj. 29 éves, kedves, vidám, hihetetlen pozitív kisugárzása van. Irigylem tőle. Nem unalmas ahogy tanít, és ráadásul gondoskodik róla, hogy ne unatkozzunk. Erről majd később. Csütörtökön nem történt sok minden, kivéve hogy bementünk az itteni hivatalba, tartózkodási engedélyt kérni. Ki voltak akadva, hogy miért nincs az útlevelemben pecsét. Hogy lehet ez? Néztek rám bután, és számonkérően. Erre Olga elmondta nekik, hogy Magyarország is EU-tag, szóval csak ne hüledezzenek. Én meg kihúztam magam, hogy azért mert sokszor félreértik honnan való is vagyok (angolul nagyon hasoló az ejtése annak hogy magyar és hogy éhes) és kedvesen visszakérdeznek, mit szeretnék enni, attól mi még kérem uniós tagok vagyunk. Biztos ami biztos, a hölgy elővett egy iratot, majd megcsillant a szemében a tudomány, "Oh! Hungary!". Ok, sinen vagyunk. Megkaptuk a papírt.
Pénteken megint busz sztájk volt. Nem egyszerű az élete szegény önkénteseknek:-) Nahh autostop. Jött is egy hölgy (aki lehet hogy úr) ezt nem tudtuk pontosan eldönteni, és elvitt minket a vasútállomásig, mondván nem a város felé van dolga, de segít, ha ez így jó nekünk. Sok választás nélkül nem tehettünk mást, mentünk. Vonatállomás. Kihalt, üres. Mi van? Ti is sztrájkoltok??? Aztán egyszer csak befut egy vonat. A két lökött liba meg mint a puskából kilőtt nyúl rohan fel a vonatra. Rám tört a röhögőgörcs. Nem értették, csak néztek rám ("mit röhög ez a hülye?") arckifejezéssel. Mutatom neki, hogy Coimbra a másik irányban van :-) Úgy pattogtak le a vonatról, mintha sütné a talpukat a talaj. Megtudtuk a mozdony vezetőtől, hogy kb.fél óra, és a miénk is jön. Szuper. Minden ok. Feltaláljuk mi magunkat, csak jöjjön egy vonat. És jött, és beértünk a városba. Felismertük, hogy hol vagyunk, majd nekiindultunk várost nézni. Erről majd képeket is linkelek!
Délután meeting Olgával, majd portugál nyelvóra. Este Verával (tanárunk) és barátaival hivatalosak voltunk egy étterembe, ahol ehetünk igazi portugál különlegességeket. Én halat választottam, a csajok sült csirkét krumplival (mondanom se kell, az nem nemzeti ételük) de a lényeg hogy mindenki jól lakott. Ittunk mennyei portoi bort,aztán kifizettük a gatyánkat is. Na jó nem, de azért ezt nem engedhetjük meg minden nap. Vera megtiltotta a barátainak, hogy angolul beszéljenek, ez a portugál nyelvatnulásunk második lépcsőfoka. Elmondtam angolul, hogy mit választottam, ők lefordították, majd mondanom kellett a pincérnek. Az egész étterem tőlünk zengett, annyit nevettünk. A görögök nem használják az s-hangot, csak sz-t, így nekik különösen nehéz megszokni, hogy itt van ez is, az is. És érdekes dolgok jönnek ki a szájukon. Pedig azt hittem nekik lesz könnyebb mert sok hasonlóság van a szavakban (görög-portugál). Vacsi után elvittek minket egy helyi kis különlegességre. Van egy pici pub, ahol csak gyertyafény van, és mindenki üldögél az asztala mellett, és hallgatják amint gitárkísérettel valaki Fado-t énekel. Ez az ő saját zenéjük. Kicsit szentimentális, érzelmekkel dúsított, néha melankólikus, de nagyon szép! Majd próbálok feltölteni zenéz, hallgassátok meg. Sztem (főleg ilyen helyen) nagyon lehet élvezni. Ittunk sangriát, amit itt készítenek, gondolom hasonlóan mint a bort, valami hordóban érlelik(ebben nem vagyok biztos, se nekünk kancsókban hozták ki, nem üvegben). Élményekkel gazdagodtam, szép helyeket láttam, ittam igazi sangria-t, beszéltem sokat portugálul, és nevettem is.(legfőképp saját magamon).
