Először is elnézést kérek, de ebben a programban nincs helyesírás ellenőrző, ezért nem ordít nekem a rendszer piros vonallal aláhúzva, hogy bődületes hibákat ejtek. Majd jobban figyelek, ígérem.

Kedden mehettem először fizioterápiára, amit nagyon élveztem. Egy venezuelai anyuka hozta be egyik kisfiát, mert ikrek, és az egyik makkegészséges, de sajnos Arthur a másik oxigén hiány miatt cp-s lett. Nagyon érdekes volt, ahogy a fizioterapeuta végigcsinálta az órát, sokszor mondta angolul mit miért csinál, és kérte is a segítségemet, aminek nagyon örültem. Nem tudom milyen gyakran jöhetek, és a hidroterápiát sem tudom pontosan, mert a mi projektünk, és ezek a programok sajnos pont egy időben vannak. Kis fejtörés után eldöntöttem, kiélvezem minden percét a lehetőségeknek, és nem fogok görcsösen ragaszkodni semmilyen elhatározásomhoz. Nagyon tetszenek az itteni eszközök, és a légkör. valamint a gyerekek! Olyan nagyon édesek és picik! Leskelődtem is, melyiket tudnám hazavinni, de rájöttem, messze még a hazamenetel, szóval ezzel a projekttel még várok. Ha netán nem egyedül mennék haza, hanem a szatyromban egy kis portugál törpével, tessék szíves ne meglepődni!

Komolyra fordítva a szót.

Szerdán a farmon voltunk egész nap, és répát festettünk az ottaniakkal. Valaki sajnos annyira rossz állapotban van, hogy a tevékenységet csak úgy tudtuk kivitelezni, hogy negyed órán át próbáltam átmozgatni a karját, hogy eltáltalán a kezébe tudja venni az ecsetet. Ezután bemásztam mellé a kanapéra, majd az irányításommal nekiálltunk egy kis hengerrel papírból kivágott répát festeni. Mindenki egyet, amibe majd a nyuszi hozza a csokitojást. Bizony, mert ők nem csak a gyerekekre gondolnak húsvétkor, hanem a nyuszira is. Neki jár a répa, ha már csokit hoz! Ez világos. Megmondom őszintén, először nagyon nem akartam ezt. Aztán annyira belejöttem, hogy az összes gyerekkel (vagyis fele társaság már inkább felnőtt) én festettem, ugyanis a lányok elég határozottan elzárkóztak. A végén már levettem a cipőmet, és úgy mászkáltam köztük, hogy ugyan sokszor az én orrom lett festékes, de a végeredményt tekintve sikeresen zárult az akció. Mindenki boldog, kész vannak a répák, jöhetnek a nyuszik a csokikkal. Elfáradtam Nagyon. De élveztem, és ez a fontos. Ilyet azelőtt még sosem csináltam. A gyakorlatok során csak a tornáztatásra került sor, ilyen tevékenységekre nem. Pedig milyen fontos lenne! Az alkotás öröme ott csillogott mindegyikük szemében. És mindez csak azon múlott, hogy le tudjuk-e vetkőzni a gátlásainkat és ellenérzéseinket, vagy nem. Örülök, hogy sikerült, pedig nagyon nem akartam. Ez az a bizonyos fal, amit már említettem. Nehéz ledönteni, sőt még nehezebb észrevenni, hogy ott van.

Üzenet:

Nórikának a baby usziba, hogy nagyon büszke vagyok rá, mert szuper ügyesen fejlődik, csak így tovább!!! Bakonyi Levinek, hogy Éva nénivel tornázzon helyettem is, és nem kicselezni őt, hanem küzdeni-küzdeni!!! Emmának a Mackó kuckóba, hogy mire hazamegyek, szeretném kergetni kinn az udvaron! Úgy igyekezzen!

Izikének és Rolcsinak Kőrösre, hogy tanuljanak jól, majd ha hazamegyek, ígérem, játszunk egy nagyot (anyát+apát meg elküldjük moziba). Huginak nagy kalappal a sminkversenyhez! Szorítok ezerrel.

Katinkám: Nagyon jó lenne, ha itt lennél, és a szakmai dolgokat a nap végén megvitathatnánk! Sok szomatós látnivaló van itt, és rossz hogy nincs kivel megosztani. Remélem az otthoni gyakorlat is jó.