Egy hét.

Olyan gyorsan húzott el a naptárban ez a 7 nap, hogy azon kaptam magam, eltelt. Hol is kezdjem? Hétfő: több száz új árú érkezett a toy – library-ba, ezeket válogattuk, szortíroztuk. Csavar, csavarhúzó, fúró, vágó, ragasztó, kiszedő, berakó, és ahogy anyukám mondaná a herkentyűnek a billentyűje. Délután portugál nyelv óra, majd mivel a gyerekek félig már szüneten vannak, nem mentünk több foglalkozásra, irány haza. Kedden a farmon segítettünk, ugyanis szerdára 180 gyereket vártak, és elő készítettük a terepet. Én festettem, vágtam, bambuszból narancs szedő szerkezetet gyártottam, majd délután irány a város, séta, napsütés, lazsálás. Szerdán aztán megérkeztek a lurkók. Volt nagy ramazuri. Megadták a módját, hogyan kell programot csinálni 180 gyereknek. Kicsi csoportokba rendezték az osztályokat, majd először össznépileg megnéztünk egy varázslatos lovasbemutatót, ezután pedig a csoportoknak kiosztottuk a programokat. Helyszínek: Ugráló vár+focipálya (ahol a focikapunk van egy lepedő, rajta kisebb nagyobb lyukak, azon kell berúgni a labdát.) Nem mellesleg, azt én gyártottam, nem kis erőfeszítéssel, ugyanis a nap egész délelőtt elbújt, bezzeg mikor ezt próbáltam ráeszkábálni a kapura, úgy melegített és tűzött 100 ágra, hogy a rövid ujjú pólóban is majd megsültem. Sebaj. Kész lett, túléltem, gyerekek élvezték, ez a lényeg. Második pálya: narancsleszedővel narancs vadászat, majd frissen facsart juice készítés. Persze mindezt a gyerekek. Harmadik pálya: lovarda – természetesen lovaglás, illetve régi hagyományőrző játékok kipróbálása. Negyedik pálya: Quinta Biologica: ez itt van a farm mellett, nagy fóliasátrakkal tele. Megöntözték a növényeket, leszedték ami már érett, szóval tanulós tevékenység. Ötödik pálya: Forno de casa: itt a leszedett zöldségekből levest készítettek, illetve sütit sütöttek. Mindenki együtt. Több segítő, és a gyerekek. Sok ilyen tevékenység van itt a farmon, ugyanis ez egy pedagógiai farm.  Idejönnek az iskolákból, és kiegészítik a tankönyvben tanultakat gyakorlati tapasztalatokkal. Itt vannak az állatok, a növények, a gépek, amikkel megművelik a földet, így a gyerek láthatja a folyamatot, hogyan lesz a búzából liszt, vagy a tejből sajt, illetve megismeri az állatokat, növényeket.

Képzeljétek, az Európai Önkéntes Szervezet küldött nekem egy „diák igazolványt”. Nem pont olyan mint amit itt lehetne beszerezni, de ugyanaz a logó van rajta, így a funkciója ugyanaz. A csajok nagyon kiborultak, hogy nekik miért nem jár, mi az hogy csak nekem, ők is ugyanúgy ugyanazért vannak itt mint én. Igen ám, de a kártyát csak 26 éven aluliaknak adják. És mindketten elmúltak már 26, szóval nem jár. Puffogás, duzzogás, aztán boldogsághormon kereső körútra indulván betértek egy étterembe, ahol végre azt ehettek amit akartak. Mindössze 40 eurót fizettek,(összesen) és örömködtek, milyen jó volt, és nem is drága. Na ja. Ha otthon van az ember, és van fizetése, megengedhet magának néha nap egy éttermi kiruccanást. De havi 95 eurós „zsebpénzből” szerintem nem. Na mindegy. Most befejezem, majd holnap folyt.köv.