Az indulás...
Minden félelmem alaptalannak bizonyult, mert a 21kg-os bőröndömre rá se hederítettek, a gépre meg akár egy nagy lopótököt is felvihettem volna, senki nem nézte mi van (vagyis mekkora) a kezemben. Tudni illik csak az egyik batyum önmagában több volt, mint 9kiló. A lényeg hogy minden simán ment. Elköszöntem mindenkitől és nekivágtam a nagy útnak. Becsekkoltam, átvilágítottak csomagostul, aztán egy kis várakozás a tax free részlegen, ahol nem mellesleg minden mocsok drága, de várakozni végül is jó kis hely. Majd 16.35-kor megkezdődött a beszállítás. Elfoglaltam a helyem, (természetesen az ablak mellett) viszont ha már nagy a mellényem, azt is el kell mondjam, hogy nagyjából csak a szárnyat láttam. Mert ugyan megkérdezte a nő akinél becsekkoltam, hogy ablak mellé-e vagy folyosó mellé, de azt nem kérdezte akarok-e látni valamit. De minek után olyan tejföl fehér volt minden, hogy semmit nem láttam, így nem aggályoskodtam. Felszállás, leszállás, München-ben kóválygás, hol van az a Gate G04? Millió sok bazár, kacat-bolt, közben néhol beiktatva egy-egy kapu (gate). Nahh megtaláltam. Várakozás, beszállás, felszállás, repülési magasság, vacsora. Azt hittem 21.45-kor leszállok. Erre nálam 21.55, és még semmi. Gyanús... Aztán kiderült, hogy azt az 1 órát, amivel hamarabb vannak itt Portugáliában, mi a levegőben kóricáltuk el. Én már azt hittem kiugrok a székemből úgy elgémberedtem, de aztán egyszer csak lekapcsolták a villanyt a gépen, és elkezdtünk landolni. Meseszép Lisszabon felülről. Leszállás, majd némi kis feszültség, vajon a csomagom is ezt a gépet választotta, vagy az is lehet, hogy megcsalt és Kuala Lumpurba igyekszik napozni. DE NEEEM!!! Semmi probléma. Megvan a bőrönd.
Olga (koordinátor) is megérkezett, majd bevártuk a görög csajokat, akik 00.25-kor landoltak. Athina és Katherina. Jófejek, bár nem szeretnék elhamarkodott kijelentéseket tenni.
2 óra autóút Coimbra-ig, majd bedőlünk az ágyba.
