Engedjétek meg, hogy leírjam néhány mondatban, milyen különleges szokásokkal találkoztam itt, mióta megérkeztem.

1.Mindenhez salátát esznek, még a salátához is.

2. Ebéd után kivi. Kihagyhatatlan.

3. Ha valami nagyon ízlik, fogd meg a fülcimpád, és közben csücsöríts a száddal. Nem baj ha nem tudod szavakkal mondani hogy finom, ebből értik majd.

3. Puszi-puszi. Komolyan mondom, ha itt beütne valami nyavalya, ezek az emberek végigfertőznék egymást 2 nap alatt. Egyébként félre a tréfát. Vannak jó, és szerintem rossz oldalai is annak hogy ők állandóan puszit adnak egymásnak üdvözlésképp. Jó, mert rögtön megtöri azt a bizonyos falat, amit hajlamosak vagyunk gyorsan magunk köré építeni. Másrészt, viszont számomra ez már intim zóna. Nem mindenkitől szeretnék puszit kapni, vagy viszont adni. De itt ez a szokás. Persze mi azért kivételezett helyzetben vagyunk, tudják hogy nem helyiek vagyunk, így nem haragszanak, ha nem nyalunk végig mindenkit.

4. 12-13.30 ig ebédszünet. Ha lenne egy ágy, én még aludni is tudnék ennyi idő alatt. (ezt a kolis csajok tudják a legjobban) :-)

5. Vezetés: itt mindenki Michael Schumahernek érzi magát. Kis szerpentinen 80-al simán beveszik a hajtű kanyart. Nem semmi a stílusuk. Ha ülsz a buszon sem úszod meg, hogy elfoglalt legyen a kezed. Kapszkodj, vagy repülsz. 

6. enni-enni-enni. Ez nem az a hely, ahol majd csinos maradsz, abból kiindulva, hogy sok zöldség, gyümölcs, hal. Ez tévedés. Esznek még este 8-9kor is. Talán még többet mint ebédre. Szóval észen kell járni. (és elmenni mozogni)

7. minden 2. napon halat eszünk. Ezt igazából nem bánom, legalább bepótolom a 24 éves omega3 zsírsav hiányomat.

8. Borostyán. Na jó nem, de annak látszó zöldség. Minden nap ebből készítenek levest. Vagy zöld, vagy sárga színű, de ez gyakorlatilag tök mindegy, mert az íze ugyanolyan.

Görög szokások:

1. szipogni. Szerintem görögországban nagyon drága a zsebkendő. Már gondolkodtam is rajta, hogy csinálok ott egy business-t. Zsepi árus leszek. :-) Betegek 2 hete, és folyamatosan szívják az orruk. Szörnyedelmesen gyötrelmes nekem. Undorító. És csodálkoznak, hogy nem javul az állapot.

2. Mosogatás. Ez a kedvencem. Ha nem én mosogatok, akkor ők így csinálják: elkezdi Athena. Elmos 2 tányért, 1 poharat, majd átveszi Katerina, és elmos 1 tányért, 1 lábast és 3 kanalat. És elzárja a vizet, befejezte. A mosogatóban viszont ott maradt 2 tányér, 1 pohár, 2 kés. Mentális képességeim segítségével felfogom a jelzés értékű rejtett utalást, miszerint ezt nekem kell elmosni. Jófejek. Mondjuk nekem nem jutna eszembe félig megcsinálni aztán ott hagyni, de nem tudhatom náluk ezt hogy szokták.

3. Mosás. Aki ismer, tudhatja, hogy ez egy érzékeny pontom. Otthon így szoktam: színesek (ami nem tartalmazza a feketéket, se a fehéreket, sőt néha a nagyon kényes anyagokat sem) ariel color, fehérek: persil gold+wanish white, feketék: ariel. Szóval ez szentírás, ebből nem engedek. Első alkalommal kicsit meghökkenve vettem észre, hogy Athéna (vörös) konkrétan a hófehér csipke bugyijától a fekete kord farmerjáig mindent betett a mosódobba. És mondta, hogy én is tegyem be a szennyesem. Ajjajj. Ez nehéz dió. De mindegy, sikerült elérnem, hogy legalább a feketéket vegye ki, a fehér nem izgat. Fura, hogy őt se. Betettem a kék felsőm, amiért nem tenném túzbe a kezem hogy nem enged, de mosom kezeim, én mondtam. Szerencséje volt.Nem lett hupilila a fehérneműje, magam sem értem miért. A lényegen nem változtat. Én így nem szeretek mosni.

4. Kávé. Ha egy nap 5 kévét nem isznak, egyet sem. Nekem 1 is sok néha, nem tudom, lehet hogy acél ötvözet van a szívük körül, és nem zakatol olyan durván, mint az enyém 2 után.

Elsőre ennyi jutott eszembe, remélem tudtam egy kis körképet adni a portugál/görög szokásokról.

Ugyanakkor tudom, hogy nekem is vannak olyan tulaldonságaim, ami fordított esetben nekik furcs. Szóval ez nem kifigurázás, csupán a tapasztalataim széleskörű közzététele. Jól alakulnak a dolgok, és hiszem, hogy nem véletlen vagyok itt. Minden az életben egy tanítás. Sokszor nagyon pici apró dolgok megtalálása lesz a kulcs az élet igazi nagy akadályainak megoldásához. Úgy gondolom, hogy adnunk kell egymásnak, alakítanunk kell egymást, és megértést kell tanulnunk. Azt hiszem ezekből sosem elég.

Caramel egyik dala jutott eszembe:"Valahogyan neked is lábra kell állnod, neked is van utad, csak rajta kell járnod, ne takard a szemedet el, és meglátod, ahova menned kell."