Elkezdődött. Szinte hihetetlen, hogy ez már a negyedik hét. Valamikor azt érzem borzasztó csiga tempóban múlik az idő, de szerencsére az ilyen percek vannak kisebbségben. Gyors mint a vonat, na de nem a MÁV. Mert az minden, csak nem gyors. Hallottam micsoda politikai változásokon megy végbe kicsiny országunk. Meglepődtem. Kiteszem a lábam és hőn szeretett politikusaink végre lépnek valamit. Ha ezt tudom, hamarabb elhúztam volna. Ezen ne múljon! Csak kár, hogy minden bizonnyal egy ugyanolyan vérszívó társaság fog a helyükre ülni, és maximum a büdös zokniaikat cserélgetik egymás közt, de az egyiknek sem jut eszébe, talán mosni kellene. Na de félre a politikát. Itt jó, és kész. Ma megkérdeztem a vörös görög lányt, ha felajánlana neki itt valaki egy állást, elvállalná-e. Gondolkodás nélkül igent mondott. Nekem ez fura. Megértem hogy lassan 30 évesen nincs aki hazavárja (mármint férfiú) és nem siet, de azért nekem nagyon hiányozna egy csomó ember, és lehet hogy itt vannak pálmafák, meg tengerpart (na és narancs) de nem tudnék gondolkodás nélkül itt maradni. A boldogságomhoz szükségem van a páromra, a szüleimre, a barátaimra, a megszokott környezetemre. Persze ha ő talál itt valami portugál szépfiút, az is más. A szerelem mint tudjuk áthidalja ezeket a problémákat, legalább is ideig óráig.Én nagyon optimista vagyok, hogy ha hazamegyek, ez sokat fog számítani az önéletrajzomban, így kapok valami jó kis munkát, és segíthetek a sok kis magyar lurkónak. Egyébként meg azt mondják az emberek, hogy jelenleg itt is nagyon nehéz munkát találni. Legfőképp nem a külföldi embereket részesítik előnyben ha akad valami állás. És különben meg, megígértem Hajninak is, hogy szeptember 11-re otthon leszek, amikor is EB-n úszik, miközben én Sopron otthon folytatom életem egyik legszeretnivalóbb munkáját, a baby úszást.

De vissza Coimbra-ba. Hétfőn jól elvoltunk, a megszokott menetrendet követve eltébláboltunk a játék könyvtárban, majd ebéd, portugál nyelvóra, és művészeti terápia. Festettünk, rajzoltunk, segítettünk a gyerekeknek. Még jó, hogy ariel mosószert vettünk, így nem azon kellett aggódnom, hogy Annabella, a "választottam" néha engem pingál a vászon helyett. Sebaj! Csak azt nem tudom mi lesz, ha egyszer kiderül, egy Picasso veszett el benne, és rám festette felbecsülhetetlen értékű művét, én meg könyörtelenül kimostam. Szóval ezen gondolkodva bedobtam ugyan a pólóm a szennyesbe, de várok. Alszom rá egyet. :-)

Nem is mondtam, vettem 2 dvd-t, 3 euróért. Ez legalább olcsó volt. De nem akármilyet. Csokoládét, és Dirty Dancing2-t. Az egynek jobban örültem volna, de ez is szuper lesz. Angolul, hozzá portugál felirat. Két legyet egy csapásra! Hajrá magyar önkénteslány! Ne add fel! Még az a szerencs, hogy magyarul kívülről fújom a szövegét, talán nem lesz nehéz megértenem a sztoryt.