2009.03.03.
Reggelivel vártak minket az APCC régi épületében, ahonnan ma fogunk kiköltözni. Ez ugyanis a gyerekek szállása, itt nem maradunk. Reggeli után elindultunk várost felfedezni, internetezni, és Vodafone kártyát vadászni (ittenit). 12 után visszasiettünk a szállásra ebédelni, majd azután végre elmentünk az APCC központba. Hát kedves szomatós társaim! Kutyafüle a mi intézményrendszerünk az ittenihez képest. Olyan gyönyörű és felszerelt! De mindez semmi, mert ami az igazi gazdagságát adja, hogy mindenki igazán tényleg nagyon kedves. Figyelnek egymásra, meghallgatnak, szánnak rád időt. Nem rohannak, és nem csak a saját dolgaikkal foglalkoznak. Hihetetlen.
Ezután jött csak a hab azon a bizonyos tortán! Megérkeztünk (bőröndökkel együtt) a szervezet farmjára. Amint lesz képem felteszem, mert ez nem semmi. Maga a paradicsom!!! Kanyargós kis utcácskák, mellette végig narancs és citromfák. Különféle sérült fiatal felnőttek laknak itt hét közben, és termesztik a különféle zöldségeket, gyümölcsöket, gabonákat, illetve gondozzák az állatokat. A halat frissen hozzák a tengerpartról, és mindebből főznek ők (a fiatalok) az egész APCC számára. Nem is akárhogy. Nagyon finom, ízletes, számomra ismeretlen ízek. Az apartman nagyon szép, újépítésű, tiszta és barátságos. Esténként együtt vacsizunk a farm lakóival, akik annak ellenére hogy nem tudnak angolul, nagyon kedvesen elkommunikálnak velünk. Van egy fiú, aki egy ici-picit érti a nyelvet, ő tolmácsol, ha másképp nagyon nem megy. Már megtanultunk egy csomó portugál szót, de komolyan nagyon viccesek, mert 2 ember nem mondja ugyanúgy a szavakat. :-) De sebaj!
