Tegnap egy kicsit kalandos napunk volt. Mivel a farmon nincs senki hétvégén, így kénytelenek vagyunk bejönni a kp-ba ebédelni/vacsorázni. Ezzel nem is lenne baj, csak ugye a már említett buszok. Jönnek és mennek, de hogy mikor és pontosan hogyan, azt még a helyiek is csak széles vigyorral, és nagyra tárt karokkal találgatják. Szóval elindultunk vacsorázni a régi szállásra, ami a város központban van (ez nem az a központ ahol dolgozunk, ez a szállás - gyerekeknek). Megnéztük, hogy kb mikor jön a busz, és kimentünk. Szuper. Az eső szemerkél, fúj a szél, de busz az nincs. Erre megáll egy kedves ember autóval mellettünk, (APCC-s dolgozó lehet, mert a farmról jött ki) és mondja nekünk, -természetesen portugálul- "niente busz, perche strájk!" Nagyszerű! Sztrájk van! Pont ma, pont mikor semmi más módon nem tudunk eljutni a kp-ba. De emberünk kedves volt, mert ugye portugál, és mint olyan illik kedvesnek lennie (ha már ennyit mondtam, ez a minimum hogy nem hagy ott minket az út szélén :-) )És nem hagyott. Elvitt a plaza Republica-ra. Onnan gyalog 5 perc. Szuper finom vacsi, egy kis játék Paulinho-val, majd irány a sarki kis Pub (egy hely, amit nálunk kocsmának hívnak, de ez itt nem az. Fiatalok találkozó helye, focimeccs nézés, sörözés, kávézás, beszélgetés, néha egy kis tánc is belefér...főleg nyáron az utcán) Vártuk a többi önkéntest, akik portugálok, de az egyetem mellett dolgoznak, és természetesen élik s fiatalok nem mindennapi életét itt Coimbra-ban. Megérkeztek, majd irány az éjszaka. Itt rgész más minden. Nem láttam puccosan cici kidobósan felöltözött (vagyis kivetkőzött) lányokat, bár van egy fajta stílusuk, de semmiképp nem a ki a cicit, és olyan rövid szoknyát, hogy lehajolni se lehessen. Szolíd smink, egy klassz fülbevaló, vagy sál, és kb. hétköznapi öltözet. Persze lehet hogy vannak helyek ahol ez másképp van, itt így volt.
Megkóstoltam (életemben először) a portói bort. Ajánlom mindenkinek, aki nem szeretne sokat költeni, és hamar szeretné érezni a nagy felfedezést, -bizony forog a Föld-. Édes (nagyon-nagyon finom, zamatos, és bivaly erős).
Ekkor jött a java. Hazakeveredtünk (taxival), minek után a busz akkor se jön, amikor jönnie kellene, tehát nem sok esélyt adtunk neki, hogy reggel 6-kor majd beállít, és készségesen hazafuvaroz. Szóval 6 euro, go home. Ahha. Most esik a fene seggre. Valaki bezárta a nagykaput. (ez nem vicces, ugyanis kb 3 méter magas, és mellette a betonfal is kb.2m.) A farm megközelítőleg 100 hektár, szóval a kísérletezést, hogy körbesétáljuk, és keresünk egy nyitva maradt kaput, gyorsan sutba vágtuk. A csajok rám néztek, összevigyorogtak, majd tartották a bakot. Wow! Már csak ez hiányzott. De mindegy. Valahogy be kell jutni. Szóval nekiveselkedtem, és átmásztam a falon, majd ugrás le, és irány az apartman.Úgy kellett nevetnünk ezen az egészen, hogy beestünk (véletlen, és nem az alkohol miatt) egy illatozó fűszerszagú bokorba. Kihúztam Katerinát, erre felébredtek a kutyák (be vannak zárva karánba), ugatni kezdtek, majd felébredtek a madarak (tyukok, papagályok, és aztán az összes állat. A nap is elkezdett felkelni, szóval nem volt egyszerű nap. De jelentem egy önkéntes (egy magyar meg főleg) bátor, és erős és okos és átmászik még a betonfalon is :-)
