Most már lassan kezdünk olyanok lenni, mint akik dolgoznak. Eddig azért a megszokott tempómhoz képest csak lazsálás volt, bár ez nem biztos, hogy rossz. Sokszor elszalad velem a ló (mármint otthon) és azon kapom magam, hogy egyszerre akarok mindent megcsinálni, megtanulni, elintézni, és megfeledkezem magamról. Sőt sokszor sajnos a szeretteimről is. És ez nem helyes. Nagyon nem! Ezt a blogot is igazából azért kezdtem el írni, hogy akiket szeretek, ne érezzék hogy elszakadtam teljesen. Ugyan nem fizikai valómban, de web valómban minden nap jelen vagyok az életükben, az életetekben. Ezért is fontos, hogy mit írok ide. Ezen gondolkodva, arra jutottam, nem mérgezem magam többé a görögök acsarkodásaival, mert ez a fél év NEKEM nem erről szól! Asszimilálódom, néha akkomodálódom, de semmiképp nem konfrontálódom! Ez lesz a legjobb!
Történtek:
Olga elhívott hétfőn kávézni. Elmondta, hogy nagyon örül, hogy jól érzem magam. Elmesélte, hogy pár éve ő is volt külföldön a Leonardo program kereteiben, szóval tudja milyen a más kultúrában élni érzés. Ezért is igyekszik segíteni amennyit csak lehet! Mondta, hogy Portugáliában augusztusban megáll az élet, senki nem dolgozik, úgyhogy még nem tudja pontosan mit fogunk akkor csinálni, de megnyugtatott, kitalálják addig. Mondtam neki, hogy én szívesen megyek táboroztatni, ha van egyáltalán ilyen errefelé. Felcsillant a szeme, és hevesen bólogatni kezdett. Megígérte, hogy körbekérdezi a lehetőségeket, és szemlátomást meglepte, hogy nem azzal huzakodtam elő, béreljen nekem egy napágyat a beach-en.
Hétfő:
Reggel toy-library-ban kezdtünk, ami számomra meglehetősen mulatságos tevékenység. Vázolom: itt egy játék, nem működik. Kitaláljuk, mit kellene hogy csináljon bekapcsoláskor. Ezután elem ellenőrzés. Ha az elem jó, akkor csavarozd szét. Majd nézd meg a játék belsejét. Van-e kábel elszakadva, megtörve? Ha nincs, akkor 2huzal + egy kis lámpa segítségével megvizsgáljuk az érintkezéseket. Ha valamit találunk, elkezdjük a huzalokat mozgatni, hátha csak kontakthiba. Ha semmi változás, akkor nekiállunk még jobban szétszerelni. Majd nézünk nagyon okosan. Ha „mindent” megpróbáltunk, és mégsem jutottunk sehova, akkor megállapítjuk, ez a játék sajnos nem működik. Hihetetlen nem? De viszont ha valamire rátalálunk, és a műszaki szakink irányításával elindulunk egy úton, olyan jó megreparálni egy elromlott játékot. Tényleg jó. Főleg, hogy sokszor csak a szerencse az ami továbblendít. Délután portugál nyelvlecke, majd művészeti terápia. Most súlyos-halmozott felnőttekkel voltunk, és mielőtt belekezdtünk volna a munkába teljes körű felkészítést kaptunk, hogyan is kell segíteni nekik. Pl.: hogyan fogjuk a kezüket/karjukat hogy tudjanak alkotni. Hogyan tudjuk megérteni őket (mert ők nem, vagy nagyon nehezen beszélnek), miként értjük meg a jelzéseiket. Egész idáig valami tartózkodást éreztem a felnőtt halmozottan sérült emberekkel szemben, de saját magamon meglepődve nagyon élveztem. Ezzel nem azt mondom, hogy könnyű kis sétagalopp, de vannak bizonyos falak, és korlátok, amiket észre kell venni, hogy felépítettünk magunk köré, és ha észrevettük, akkor szépen le kell bontani! Nem könnyű, de hálás feladat. Mikor végre megérted mit is szeretne, az elégedettség és a köszönet fénye csillog a szemükben. Ettől függetlenül az én szíven ezen része még mindig a gyerekeké. Lehet bármilyen! Kedves, kedvetlen, kicsi, még kisebb, gömbölyű, szögletes, tündér, kisördög, sérült vagy még sérültebb, nem számít!!! Ha lehetne egyet kívánni egy tündértől, lehet hogy azt kívánnám, maradjon ez így mindig! Szeressem őket mindig ennyire, és ilyen feltételek nélkül!
Kedd:
Lovas terápián voltunk. (Izikének üzenem, hogy viszek neki sok fényképet a lovakról.)
Szerencsére egy fizioterapeutához kerültem, aki nagyon segítőkész és kedves volt velem. Kb a közös nyelvünk a latin volt, mert nem igazán tud angolul, de ami a lényeg azt Buday tanár úrnak köszönhetően megtanultam latinul és megértettük egymást. Minden gyereknél külön megbeszéltük melyik izom, melyik izomcsoport gyenge, vagy funkciócsökkent, és hogy milyen módon tudja ezt korrigálni a lovaglás. A ló mozgása a térben 3 irányú, így nagyon hatékonyan kényszeríti legfőképp az antigravitációs izmokat a munkára. Persze minden gyereknél más fontos. A lényeg, hogy egy élő állat segíti a terápiát, így ennek pszichikai jelentősége is van. A fizioterapeuta azért eléggé meglepődött mikor rákérdeztem izmokra (latinul) szóval szerintem nem hitte hogy messziről jött kislány ezt is tudhatja. Megígérte, hogy segíteni fog. A szakdogámhoz kértem, hogy segítsen anyagot gyűjteni, de elmondása szerint nekik sincs sok, maximum szakdolgozatok, természetesen portugál nyelven. Szóval felköthetem a kis nacimat (elég rendesen) ugyanis legfőbb szándékomban áll néhányat tanulmányozni. (nem vak ez a ló, csak bátor, mondaná a nagymamám!) Bár az is lehet, hogy vakmerő, nem tudom. Igyekszem minél többet kamatoztatni az ittlétemből.
Délután először kézműveskedtünk, aztán fociztunk az itt lakó srácokkal Jött a testnevelő tanáruk, és az ő vezetésével, minden héten megmozgatjuk őket.(Vagy ők minket) Ma (és valószínűleg legtöbbször majd) foci volt a porondon. Először azt hittem, nagyon rossz lesz így játszani, mert majd biztos rosszul érzik magukat amiatt hogy nem mozognak olyan könnyen és jól. És a fene bizony seggre esett, mert hiába van nekem 2 jó lábam, gyakorlatilag néha szánalomból ha odarúgták a labdát. Varázslatosan játszottak. Mindenkinek megvolt a maga feladata. Amint lesznek képek, teszek fel. Én csak futottam, mint valami tolvaj a rendőrök elől, ide-oda, de gyakorlatilag ők játszottak igazán. Szóval fel van adva a lecke, meg kell tanulni focizni! Nincs mese! Soha nem hittem hogy én ilyet fogok mondani, de most mondom. Mindenki szuper jól érezte magát, és kellőképpen elfáradtunk. Egész nap a farmon voltunk, és holnap is itt leszünk, szóval ne lepődjetek meg, ha néha kicsit eltűnök, de ilyen a program. Amint lehet, mindig feltöltöm az aktualitásokat!
A csajoktól várom a jelentkezést ( Bárczi), ugyanis a szakdogát már leadtátok, talán jobban rám értek. Orsitól a beszámolót! A világ legszebb és leg-szeretnivalóbb keresztfiainak cuppanós puszi, és nagy szeretgetős ölelés! Na és persze Norbinak+Andinak is. Bakonyi Levimet, Istvánkát, Nórit, Emmát és az egész Mackó Kuckó csipet-csapatot is nagyon sokszor puszilom! Hajninak és Barbinak kitartást, és sok manót kívánok,(puszi nekik is jár, és ígérem Hajni, hazamegyek!) Máténak erőt a folytatáshoz, és még több rohamtól mentes gyönyörű szép napot! Szilvim! Remélem bírod a 10 hetest, és segít megtalálni az utadat! Gigi! Sokat gondolok rátok, ha hazamegyek, nem ússzátok meg, hogy mindent ki ne próbáljak Lilin! P.Gabi! Hihetetlenül szorítok a felvételidhez, biztos vagyok benne, végre jó úton vagy!
Anitának üdvözlet (nem tudom ki által, mert amikor kérdeztem a nevét, csak ennyit hallottam: Zsnyje), de majd kiderítem! És különben örök hála ezért az egészért! Renim menjél táncolni! Mert ha hazamegyek, akkor meg kell tanítanod nekem is, és nagy kalappal az összefüggőhöz! Kolis csajok! Nagyon hiányoznak a közös dumálások, Kati a tejbegrízed, Mariann a kedvességed!!! És a közösen nézett Született feleségek. Szerdai program, szigorúan a B703-ban, este 22.10-kor! Akikről nem szóltam, ők hiányoznak a leginkább! A gombóc felem, akinek a boldogságom köszönhetem, az én drága anyukám, és apukám, valamint hugicám! Mamám, keresztanyum-apum, unokatesók! Nagyon hiányoztok! Írjatok mindig, és olvassátok a blogot! Elsősorban nektek írom, fontos hogy tudjátok jól vagyok, alakulok, fejlődök!
Apropó! Ma napon közel 30 fok volt, és ígéretemhez híven kiálltam a napra, és fújtam NEKTEK a jó időt! Ha nem ment el odáig, csak szóljatok, elég sokan vagyunk a farmon, majd délelőtti közös programnak beírom! Fújni a meleget Ungara-ba!
